Pajkos Pillanatok

Pírba borult ég,
halványodó csillagok;
Csóklopó hajnal.

- Alexa -

Éjszaka jöve,

álmokkal terhes sötét.

Két karom ölel.

Sikoly, ölelés,

vágyillatú levegő.

Erre vágyom csak.

Vad csókok íze,

néha méz vagy áfonya.

Más-más szerelem.

- Alexa -

Teaillatot

ont az éjszaka. Péntek

Esti Szeretők.

- Alexa -

Egymást ölelve

éjszín lepedőn; álmunk

csendben összeforrt.

- Alexa -

- Alexa -

- Alexa -

- Alexa -

- Olyan vagy, mint egy álmos macska – mosolygott rá a férfi. A lány lehunyt szemmel nyújtózott egyet, majd felnyávogott. A sörözőben minden szem feléjük fordult, a férfi pedig felnevetett…

- Hát ezért már érdemes volt eljönni! – vigyorgott a férfi. – Láttad az arcukat? Ezek tényleg azt hitték, hogy macska van az asztal alatt!

A lány álmosan mosolyogva hallgatta. Már nagyon vágyakozott az ágya után.

A férfi hirtelen szembefordult vele a kihalt utcán. A lány megtorpant és kérdően rátekintett. Pár pillanatnyi zavart csend után a férfi halkan megkérdezte:

- Van kedved feljönni hozzám?

A lány elbizonytalanodott. Mióta találkoztak, erre a kérdésre várt. De most, hogy itt áll, szemben ezzel az áthatóan kékszemű, ízig-vérig pajkos férfival, maga sem tudja, akarja-e.

- Megértem ha nem… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott.

- Nem arról van szó, hogy nem, csak… - itt zavartan elhallgatott.

- Félsz tőlem?

A lány felemelte a fejét, s egyenesen az égszínkék szemekbe tekintett. Most nem volt bennük pajkosság, hanem valami fura, megmagyarázhatatlan mélység, s a szinte tapintható vágyakozás. Zavartan lesütötte a szemét.

- Nem arról van szó, hogy félnék tőled… Csak… - motyogta.

A férfi hozzá lépett, s felemelte a fejét. Majd lassan az ajkára hajolt…

Nekidőltek a falnak. Csókra szomjas ajkaik alig egy-egy levegővételnyi időre váltak szét. A férfi tenyere ráérősen simított végig a harisnyás combokon, miközben a lány a sálat bontotta a nyakából. Pattantak a gombok, s lehullottak a kabátok.

- Szép vagy! – suttogta a férfi. A lány halkan felnevetett:

- Sokat ittál!

A férfi válaszul csak megcsókolta…

A hálószobába vezető úton ruhák hevertek, szinte útjelző gyanánt. A férfi ajkai felforrósították a lány testét, finom libabőrt varázsolva minden porcikájára. Ujjai könnyedén végigfutottak a férfi csípőjén, aki halkan felnyögött. Leomlottak a gátlások…

Ujjaikat összefűzve szerették egymást, testük finoman egymásnak feszült. Összeolvadtak, egyesültek a forró ölelésben. Nem sürgetett az idő; kiélveztek minden mozdulatot. Gyönyör gyönyört követett, de nem tudtak betelni egymással. Vérük, ösztönük, vágyuk csak hajszolta őket egyre tovább. Sosem szerettek még így…

Az első napsugár felragyogtatta verítékfilmes bőrüket, egymást ölelő alakjukat. Megcirógatta még mindig remegő testüket, arany csókot nyomott arcukra. Majd visszabújt a felhők mögé, jótékony szürkeségbe vonva őket. A lány a férfi fölé könyökölt, megcirógatta telt ajkait, határozott vonalú szemöldökét. A férfi beletúrt a lány mahagóni-szín sörényébe.

- Szeretlek! – mondta ki halkan. A lány mosolyogva megcsókolta, majd elvackolta magát a karjaiban. Keze a kedves mellkasán nyugodott, a szíve fölött… Nem volt mit mondania… Boldog volt…

-Alexa-

Kék szemedbe nézve,

pillantásodba hullva,

elmerülni a végtelenbe -

még akkor is, ha csak egy óra

-Alexa-

Ölével ölemben,

ajkával ajkamon,

vad vágyunk tusája padlón és pamlagon

-Alexa-

Álmomban ölel két karod,

Sóhajod vigyázza ajkaim,

Tested melege őrzi testem melegét,

Csak te tudod oldani kínjaim.

-Alexa-

Két karodban ér az éj,
s az ébredő hajnal is.
Vigyázz, fel ne keltsd szendergő jobb-felem...

-Alexa-

arcodat érintve, szemedbe tekintve,
csókodat ízlelve, sóhajod érezve,
karodba bújva, szívedet hallgatva,
elmerülni az Örök Pillanatba

-Alexa-

Karodba bújva, csípőd kulcsolva,

Ajkadat harapva, öledet ölembe fogadva,

Szemedbe nézve kilépni a végtelen csillagokba

-Alexa-

Ülünk az ágy két végében; én egész a sarokba húzódva. Beszélgetünk; semmiségekről. Zavarban vagyunk; tudjuk jól mindketten. Nem mozdulsz; pedig érzem, tudom, mire vágysz. Nem mozdulok; pedig nagyon vágyom azt az első, tapogatózó érintést…

Végül összeszedem magam. Melléd húzódom.

- Ígérem, nem harapok! – nevetek rád, pedig belül most nagyon félek.

- Tudom, te csak karmolsz; de azt nagyon! – nevetsz te is, pedig ugyanúgy rettegsz, mint én. És beszélgetünk; semmiségekről. Nem mozdulunk; pedig mindketten vágyjuk azt az érintést…

Kezem a combodhoz ér; megremegsz. Szemedbe nézek; ki nem mondott kérdés/kérés fénylik, remeg benne. Pillantásom ajkadra siklik, majd elkapom, s újra szemedbe nézek. Tenyered derekamra siklik, lassan felém fordulsz. Másik kezed kisimít egy rakoncátlan tincset homlokomból. Minden ízemben remegve hunyom le égő szemeim, ajkaim öntudatlanul nyílnak szét. Egy csók érkezik puhán, finoman. Ízleljük egymást, emlékezünk. Combodat simítom, érzem izmaid vibrálását a szövet alatt. Nyelved oly finoman ér az enyémhez, mint csiga csápja az ujjamhoz, hogy közelebbről megvizsgálja. Tenyered pólóm alá siklik, melegétől felparázslik bőröm. Türtőztetnem kell magam. Tiéd az első lépés joga…

Végigdőlünk az ágyon, combod combjaim között. Egy mozdulattal pattan szét a kapocs, s én felsóhajtok. Nyelved köldökömbe siklik; megremegek. Csókolod hasam; csúszik a póló egyre feljebb, majd a padlón landol. Foggal bontod le a fekete csipkét, forró szád mellemre tapad, légvételed borzolja finom bőrét, nyelved apró köröket ír le a bimbó körül. Megfeszülök; érzem hogyan öntenek el a kéj apró hullámai. Válladba kapaszkodom, kegyelemért könyörgök,de ajkad ajkamra forrasztja az előtörő szavakat. Hátadat simítom, s elrepül a te pólód is; az enyém mellett landol a földön. Mellkasod az enyémnek feszül; érzem kihegyesedett mellbimbóid.

- Akarlak! – suttogod két falánk csók között, s én csak átengedem magam neked…

Hirtelen csúszol belém, s én felkiáltok. Ölem forró és nedves, azonnal befogad, körülölel. Percekig maradunk így, egymást átölelve, kiélvezve az egybeolvadás gyönyörét. Remegve simítod arcomat; ujjaim gyengéden siklanak végig csípőd, derekad vonalán. Mozdulsz; érkezik az első lökés. Végigfut rajtam a gyönyör, s érzem hogyan folyik a nedvesség ölemből a takaróra. Szeretni akarlak…

Nem sietsz el semmit; előttünk az egész éjjel. Tágra nyílt szemmel csodálod ölem, mint barackrózsaszín rózsát a festő. Nyelved finoman ér hozzá az érzékeny kis bibéhez, s remegés fut végig testemen. Kezedbe kapaszkodom; ujjaink összekulcsolódnak. Ajkad szomjasan tapad ölemre, s én felnyögök. Nyelved bebarangolja legrejtettebb zugaim; ritmusosan feszül és ernyed el testem, hogy végül egy ősi sikolyban szakadjon ki belőlem a gyönyör…

Forró ölem újra és újra magába fogad, magamba kulcsollak, körmöm hátadba váj. Zihálásunk betölti a fülledt szobát, homlokodról hideg verejtékcsepp csöppen mellbimbómra; azonnal keményen felágaskodik, szinte fájdalmasan. Egy mozdulattal söpri le nyelved a kósza cseppet, s ölemben robban a kéj. Titokizmaim szorosan ráfognak férfiasságodra, s a következő pillanatban szikrázva kilobban tudatunk…

Fejem mellkasodon nyugtatom, hallgatom lassuló szívverésed; magadhoz ölelsz, s remegő csókot lehelsz homlokomra. Combom combodon átvetve; ölünk még mindig tüzel. Ujjaimmal rajzolom arcod, szemöldököd, orrod, állad, szád vonalát; belecsókolsz tenyerembe. Föléd könyökölök, nézem égszínkék szemeid; keresem azt az egy szót, amire vágyom. Tekinteted először fürkészően kutatja gondolataim, majd ellágyul. Tarkómon hajamba túrsz, magadhoz húzol, forró csókban egyesülünk. Fölém hemperedsz, kisimítod arcomból csapzott fürtjeim, s suttogva mondod ki a legszebb, legszentebb szót:

- Szeretlek…

-Alexa-

Hosszú hajam szemérmesen takarja súlyos melleim, nyitott tenyerem szeméremdombomon. Úgy állsz előttem, tágra nyílt szemmel, elnyílt, nedves ajkakkal, mint gyermek a karácsonyfa előtt, csodálva szépségét…

Finoman érinted vállam, karom ívét, gömbölyű csípőmet. Ujjad libabőrt varázsol testemre, s sóhajtásra késztet. Érzem halk, szapora légvételeidből, hogy akarod, vágyod ölelésem. Elvonom kezem ölemről, s ingedet bontom. Hűvös tenyerem simul mellkasodra, majd lelöki a vékony anyagot, mely tompa puffanással padlót ér. Magadhoz ölelsz, hegyesedő mellbimbóim nekiszegeződnek testednek. Ajkad ajkamra talál. Hosszan csókolsz; kiélvezel minden pillanatot. Finoman bontom öved, majd pattan a gomb és zizzen a zippzár; nadrágod is földre hull.

Óvatosan az ágyra fektetsz. A félhomályban alig látom arcod, de érzem szád sarkában a halvány, szívemnek oly kedves mosolyt. Végigsimítok arcodon; belecsókolsz tenyerembe, majd újra ajkamra hajolsz…

Gyengéden szeretsz. Testünk egymásba olvadt, a határok már rég összemosódtak. Nyelved apró köröket ír le bimbóimon, újra és újra végigfuttatva a vágy édes bizsergését porcikáimon. Titokizmaimmal szorítom, simítom férfiasságod, jóleső sóhajokat csalva ki belőled. Magamba kulcsollak…

Mikor kéjünk az egekbe robban, s felkiáltunk, megjárjuk a Végtelent egy árva, csillagfényes Pillanatba tömörítve. Levegő után kapkodva szorítjuk egymást, míg dübörgő vérünk zakatol dobhártyánk mögött, s szívünk gyors ritmusa el nem csendesül…

Ölelsz – ölellek, egész éjen át. Visszafogott vágyunk elemi erővel tör fel újra s újra.

Szeretsz – szeretlek, egész éjen át. Úgy, mint eddig soha; mikéntha először, mikéntha utoljára.

Egymás szemében tükröződünk; csavargó, árva koldusok, kik kezében csöppnyi üveggolyóként most ott ragyog az egész Világ…

Vigyázz rá jól! Nem játéknak kaptad… Szívemet nyújtottam át benne…

-Alexa-

Sóhajod szívemig hatol, tekintetemmel megsimogatom fejed, szelíden beleborzolok hajadba. Mintha éreznél, fordulsz hátra, tekinteted tekintetembe mélyed. Gerincárkomban végigfut a bizsergés, aléltan hunynám le szemem. De éberré tesz a vágy, hogy két tenyerembe fogjam arcodat, s ajkadra hajoljak; puha szád érinteni vágyom…

Lelkünk összefonódik; felolvadunk a nem-evilági ölelésben. Fogaiddal sebzed fel szám, nyakam vékony bőrét; élvezed, hogy fájdalmat okozol. Körmöm hátadba mélyed, árkokat vájva belé; rubinvörös vércseppek peregnek alá. Élvezettel hallgatom, ahogy feljajdulsz, ölemben fokozódik a vágy…

Felsikoltok, ahogy az asztalra döntesz, s gerincárkomban éled a gyönyör. Karmoljuk, harapjuk, tépjük egymást, miközben egyre feneketlenebb mélységekbe kerget mohó vágyunk. Szörnyeteg-nász…

Feleszmélünk. Hitetlenkedve bámuljuk egymást; még mindig levegő után kapkodunk. Óráknak tűnik a véres egyesülés; másodpercek teltek csak el. Zavarunk mélyül, elfordulunk. Szégyenpír égeti arcunk, mint rosszaságon kapott gyerekekét…

Együtt lépünk a liftbe; zavartan, hangtalan – pedig annyi mindent mondanék! Együtt lépünk ki a kapun; szótlanul indulsz el mellettem. Lopva egymásra nézünk; félve összemosolygunk. Oldódik a görcs a gyomrunk tájékán; nincs mitől tartanunk már. Démonaink megtették, mit mi nem mertünk; hát ne hagyjuk veszni az esélyt! Engedd kérlek, hogy megmutassam, mit rejt a jéghegy a felszín alatt; talán te is utat engedsz a valaha volt gyermeknek, hogy kis szívét kitárva végre békét és boldogságot leljen karjaim között… Engedd hát kérlek, hogy szeresselek…

-Alexa-

Sült gesztenye illatát hozza a szél a nyitott ablakon át. Tudom, hogy csak az orrom csal meg; még nem árulnak sült gesztenyét…

Egy újabb illat; a karácsonyi vásáré. Ez már az őrülettel határos! És most ez a téli nedves fűtésillat… Elég legyen!

Hátulról átölellek. Arcom hátadhoz simítom, s beszívom pulóveredbe ivódott parfümöd illatát. Megfogod kezem, ujjaid ujjaimba fűzöd. Csak állunk szótlanul, a pillanatba feledkezve… Ne tovább!

Homlokon csókolsz, ajkad gyengéd és puha. Macskamód bújom hozzád, élvezve ölelő karjaid. Ujjaim bekúsznak pulóvered alá, meleg bőrt érintenek. Finom, pajkos csókot nyomsz az orrom hegyére. Felnevetünk. Nem tudom elmondani, mennyire jó veled… Jaj, miért?!

Elnyúlunk a kandalló előtt. Cirógatod arcom, nyakam, mezítelen hasam, élvezve, ahogy megremegek. Átfogom nyakad, magamhoz húzlak, ajkam csókra nyújtom. Összefonódunk… Muszály nekem kínozni magam?!

Vágyunk az egekbe csap, verítékfilmes bőrünk csillog a tűz fényében. Újra és újra összecsapunk, egyre feljebb korbácsolva kéjünk. Két erős karod ölel, tested testembe olvad. Eltűnt körülöttünk a világ, csak egymást látjuk, csak egymást érezzük. Vad csókoktól sebzett szád piroslik, szemedben a Végtelen. Elveszek benned…

 Ne szólj, kérlek ne ébressz fel még! Engedd, hogy homályos tekintetem lássa még az álomvilágot, melyet vágyaim, s a bennem élő tűz keltett életre! Hagyj álmodni még… Hagyj élni még… Vagy éld át velem a Varázst…

-Alexa-

Ajkamhoz érsz, s én beleremegek. Nyelvem önkéntelenül indul útjára, összeolvad a hűvös csókkal. Hunyt szemmel, bizseregve élvezem. Testem felforrósodik, gerincárkomban végigfut a vágyakozás. Akarom… még… Érzem, ahogyan hűvösen érinted ajkam, minden porcikám. Egybeolvadok veled. Fejem hátradöntöm, hogy teljesen átadhassam magam neked. Tompulnak a fények és a hangok, ahogy telik az idő és az éjszaka. Na igen… Élvezem az életet… Hiszen tudod: no Martini, no party! ;)))

-Alexa-

Derekam karod fonja át, nyakamban érzem sóhajod. Verítékfilmes bőrünktől lassan bepárásodik az ablak. Ujjaid hajamba csúsztatod, s finoman hátrafeszíted fejem. Felkínálom magam neked, s te, mint szomjas vámpír mélyeszted fogaid mellkasomba. Felnyögöm, körmöm válladba mélyed. Felmorransz, mint támadni készülő nagymacska, szemed felfénylik, de nem marsz újra a zsákmányba…

Nézzük egymást. Szépnek látlak, akárcsak akkor éjjel. Körmöm finoman rajzolja végig homlokod, szemöldököd, orrod, szád ívét. Finoman ujjamba harapsz, s én felnevetek. Lehajolok, megcsókollak. Élvezem szád puhaságát, játékos nyelved.

- Akarlak! – suttogod két csók között.

Ujjaddal finoman csúsztatod le ruhám pántját, cirógatsz. Libabőrös leszek, testem egyre forróbb. Sóvárgok minden érintésért. Azt akarom, olyan vad legyél, mint csak percekkel ezelőtt. De te most nem sietsz, holott érzem pattanásig feszült izmaid. Körmeimmel finoman mellkasodba marok.

- Ne csigázz! – morranok.

Pajkosan rám mosolyogsz, majd egy mozdulattal végigdöntesz az ülésen. Feltűröd ruhám, csókjaid combhajlatom csiklandozzák…

Ruháink a padlón, a támlán, az üléseken, a sebváltón hevernek szétszórtan, míg mi összefonódva élvezzük egymást. Hajam csapzottan tapad nyakamra, vállamra, mellemre. Csókjaid tüze felemészt. Öled minden egyes mozdulata gyönyört okoz. Már sikoltani sincs erőm. Remeg minden porcikám, de nem kérem, hogy hagyd abba…

Tested ívbe feszül, s én is felnyögök. Tudatom kilobban egy pillanatra. Zihálva öleljük egymást, kezed rebbenve simítja testemet. Gyengéd csókot lehelsz ajkamra, s csak ennyit mondasz halkan:

- Gyönyörű vagy!

Én pedig most először nem ellenkezem…

-Alexa-

A szobában mécsesek égtek. Az ekrüszín függönyt lágyan meglebbentette a pajkos szél, mely a tenger illatát hozta a nyitott teraszajtón át. A sarkon túli térről gitárszó szűrődött be érzékien, finoman…

Az asztalon borospohár állt, a rubinvörös italt felragyogtatta a hajlongó láng. Vörös körmű, kecses kéz fogta át a poharat, s cseresznyeszín ajakhoz emelte…

Meggyvörös cipő koppant a macskakövön, meggyszín ruha libbent, vörös hajba kapott a játékos olasz szél. Zsongító nyáréj volt…

Fiatal férfitenyér fogta át a kerekded csípőt, fekete nadrág lépett meggyszín ruha mellé, majd finoman hátrahajtotta. Sóvár pillantás futott végig a merész dekoltázson, s önfeledt nevetést kísért a gitár…

Vörös és fekete simult egymáshoz, kék veszett el kékben, ajkak a csókban, testek az ölelésben. A vén kapualj szemérmesen takarta őket, vad szenvedélyüktől még a Hold is elpirult. Csillagok vonták ezüstös fénybe verítékfilmes bőrüket, harapós csóktól duzzadt ajkaikat, s a tengerillatú szél messzire vitte sóhajaikat. A szenvedély éjszakája volt…

Barackszín hajnal köszöntötte a kisvárost. Az idős asszony óvatosan emelte fel a lehullott rózsát, s halvány félmosollyal nézett rá a mellé lépő öregúrra, aki visszamosolygott rá, megsimogatta asszonya emlékektől kipirult arcát, majd gyengéden ősz kontyába tűzte a virágot. Két emelettel feljebb egy fiatal lány aludt hajnalszín lepedőn, s egy fiúról álmodott. Egy fiúról, aki egy nap eljön talán…

-Alexa-

Állok a forró zuhany alatt, élvezem a záporozó vízcseppeket. Hajam fejemre és hátamra tapad. Hunyt szemmel támaszkodom a hideg csempének, hagyom, hadd mosson át a víz. Halkan nyílik az ajtó, de tudom, hogy jössz. Szélcsípte, hideg kezed mellemhez ér, s megfeszül a bőr. Átfagyott tested forró testemhez simítod. Belecsókolsz nyakamba, s én nevetve feléd fordulok. Végigcirógatom testedet, s ujjaim nyomán felforrósodik hűvös bőröd. Öledet simítom, s érzem éledő vágyad. Elzárod a vizet. Egy pillanatig nézed a bimbómon hintázó vízcseppet, majd lecsókolod onnan. Forró a szád, a nyelved, s én felsóhajtok. Hátam a hideg csempének döntöm, nyakadba karolok, te pedig felemelsz, s magadhoz ölelsz, oly szorosan, hogy nem tudni, hol végződöm én, s hol kezdődsz te. Vágyunk sodor, nem enged pihenni, s egy óvatlan mozdulattól záporozni kezd ránk a langyos víz. Bőrünk felsistereg, izmaink összerándulnak, vérünk dübörög. A bepárásodott üvegen szelíden indul útjára egy vízcsepp, akárcsak gerincárkunkban a gyönyör…

-Alexa-

A férfi a táncparkettre pörgette a lányt, kinek szoknyája könnyedén reppent fel, felfedve barnára sült lábait. A lány azonnal átvette a zene ritmusát, s cicázva hívta a férfit, aki kicsit zavartan követte. Ámulva figyelte átváltozását pajkos huszonévesből csábító, kortalan démonná. Megbabonázva követte minden mozdulatát…

A lány a férfi nyaka köré fonta karjait, ajka alig pár centire volt az övétől. Teste hozzásimult, combja combját súrolta.  Férfi átölelte a derekát, s a lány úgy hajolt hátra, mintha a vágy feszítené ívbe testét. A férfi keze önkéntelenül siklott végig a hasán, a mellkasán, a nyakán, majd a tarkójánál fogva felhúzta, s egy mozdulattal kiperdítette. A lány pedig azonnal szembe fordult vele. Szemében tűz égett…

Ahogy ajkuk összeért, leomlottak a gátlások. Végigdőltek a puha homokon, s egymásba feledkeztek. A férfi tenyere végigsimított a forró combokon, s bekíváncsiskodott a ruha alá. A lány forró, puha ajka végigsiklott a nyakán, majd lecsókolta róla az inget. A tenger hűvösen körbenyaldosta égő testüket, még jobban felkorbácsolva vágyukat. Belegördültek a pajkos hullámokba. Csusszant az átnedvesedett ruha, a nadrág… S elveszett lassan minden más is…

Bőrükre só és homok tapadt, de nem törődtek vele. Elvesztek egymás tekintetében, s úgy érintették, csókolták, szerették egymást, miként ha először. Újra és újra összefonódtak, s bármennyire is ostromolták őket a hullámok, nem engedték el egymást. Megjárták a gyönyör minden apró fokozatát, őrült vágyuk egyre hajszolta őket…

A hajnal első sugarai gyengéden végigcirógatták a homokot, s a két test hagyta nyomokat. A tenger pedig szelíden őrizte sóhajaikat, ölelésüket, csókjaikat, szerelmüket, hogy forró nyári éjszakákon pajkosan elsuttogja a parton sétálóknak, s a homokban, tengerben szerelmezőknek, hogy volt egy tánc… volt egy tánc…

-Alexa-

Hunyd le a szemed, kérlek! Gyengéden átfoglak most, karom óvón ölel. Érzem feszült tagjaid, legszívesebben elszöknél. De nem engedlek. Most nem…

Érezd, ahogy ujjaim lágyan cirógatják arcodat, kisimítva a gond-ráncokat homlokodon, felforrósítva halántékod, pajkos gondolatokat lopva agyadba. Érezd, ahogy ajkam arcodhoz ér, majd lélegzetem borzolja füledbe súgva idegeidet. Érezd, testem hogyan kívánja testedet, s lelkem lelkedet. Érezd bőröm borzongását, ahogyan bőrödhöz ér. Érezd, hogyan éled forrón a vágy bennem, s benned is…

Fordulj meg most… Ölelj át, ajkad érintse ajkamat, kezed simítsa arcomat. Érzem remegésed, feszítő vágyad. Hagyd, hogy elsodorjon végre! Ne! Ne nyisd ki a szemed! Maradjon csukva… Nem látni kell… Érezni…

Hagyom, hogy remegő kezed nyugodjon mellemen, félve még az igazi érintést. Hagyom, hogy megpihenj, mielőtt őszintén átadnád magad. Forró ujjaim reszkető bőröd érintik, tenyeremben simogatás lapul, ajkam gyengéden csókol, ne félj…

Felemeled fejed, szemedben félelem, vágy, zavarodottság, tűz iszonyatos egyvelege tükröződik. Ajkad szóra nyílik, de gyengéden elhallgattat egy csók, s végre ledől a gát. Ajkad nyakamon, öled ölemnek feszül, útban vannak a ruhák. Nem bajlódunk a gombokkal, egyszerűen kibújunk az ingből-blúzból. Sóhajod borzolja mellem finom bőrét, s ujjaim már nadrágod derekánál járnak. Csusszan a nadrág, bomlik a szoknya, s kezed felfedezőútra indul testemen. Ívbe feszít a vágy, hogy végre összefonódjak veled, de te elodázod a pillanatot, mert előtte még bejárod legrejtettebb hajlataim, rácsodálkozva mindenre, elidőzve egy-egy helyen, tovább szítva a tüzet, vágyunk tüzét. Bármennyire is nehéz, hagyom, hogy te irányíts, élvezve a régóta várt pillanatot, fohászkodva a folytatásért…

Végül te sem bírod már tovább, s testünk eggyé válik végre. Sóhajunk nyomán örömkönny fakad, s csak ennyit mondok szép szemedbe nézve:

- Isten hozott itthon!

-Alexa-