Pajkos Pillanatok

- Olyan vagy, mint egy álmos macska – mosolygott rá a férfi. A lány lehunyt szemmel nyújtózott egyet, majd felnyávogott. A sörözőben minden szem feléjük fordult, a férfi pedig felnevetett…

- Hát ezért már érdemes volt eljönni! – vigyorgott a férfi. – Láttad az arcukat? Ezek tényleg azt hitték, hogy macska van az asztal alatt!

A lány álmosan mosolyogva hallgatta. Már nagyon vágyakozott az ágya után.

A férfi hirtelen szembefordult vele a kihalt utcán. A lány megtorpant és kérdően rátekintett. Pár pillanatnyi zavart csend után a férfi halkan megkérdezte:

- Van kedved feljönni hozzám?

A lány elbizonytalanodott. Mióta találkoztak, erre a kérdésre várt. De most, hogy itt áll, szemben ezzel az áthatóan kékszemű, ízig-vérig pajkos férfival, maga sem tudja, akarja-e.

- Megértem ha nem… - kezdte a férfi, de a lány közbevágott.

- Nem arról van szó, hogy nem, csak… - itt zavartan elhallgatott.

- Félsz tőlem?

A lány felemelte a fejét, s egyenesen az égszínkék szemekbe tekintett. Most nem volt bennük pajkosság, hanem valami fura, megmagyarázhatatlan mélység, s a szinte tapintható vágyakozás. Zavartan lesütötte a szemét.

- Nem arról van szó, hogy félnék tőled… Csak… - motyogta.

A férfi hozzá lépett, s felemelte a fejét. Majd lassan az ajkára hajolt…

Nekidőltek a falnak. Csókra szomjas ajkaik alig egy-egy levegővételnyi időre váltak szét. A férfi tenyere ráérősen simított végig a harisnyás combokon, miközben a lány a sálat bontotta a nyakából. Pattantak a gombok, s lehullottak a kabátok.

- Szép vagy! – suttogta a férfi. A lány halkan felnevetett:

- Sokat ittál!

A férfi válaszul csak megcsókolta…

A hálószobába vezető úton ruhák hevertek, szinte útjelző gyanánt. A férfi ajkai felforrósították a lány testét, finom libabőrt varázsolva minden porcikájára. Ujjai könnyedén végigfutottak a férfi csípőjén, aki halkan felnyögött. Leomlottak a gátlások…

Ujjaikat összefűzve szerették egymást, testük finoman egymásnak feszült. Összeolvadtak, egyesültek a forró ölelésben. Nem sürgetett az idő; kiélveztek minden mozdulatot. Gyönyör gyönyört követett, de nem tudtak betelni egymással. Vérük, ösztönük, vágyuk csak hajszolta őket egyre tovább. Sosem szerettek még így…

Az első napsugár felragyogtatta verítékfilmes bőrüket, egymást ölelő alakjukat. Megcirógatta még mindig remegő testüket, arany csókot nyomott arcukra. Majd visszabújt a felhők mögé, jótékony szürkeségbe vonva őket. A lány a férfi fölé könyökölt, megcirógatta telt ajkait, határozott vonalú szemöldökét. A férfi beletúrt a lány mahagóni-szín sörényébe.

- Szeretlek! – mondta ki halkan. A lány mosolyogva megcsókolta, majd elvackolta magát a karjaiban. Keze a kedves mellkasán nyugodott, a szíve fölött… Nem volt mit mondania… Boldog volt…

-Alexa-