Csend van. Megállt az idő. Szoborrá merevedett emberek mindenütt. A légy is áll a levegőben. Szegény.
Felállok, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaim. Rád nézek. Mosolyra késztet elgondolkodó tekinteted, ahogyan fáradtan a monitorra meredsz. Feléd indulok…
Beletúrok hajadba; vigyorogva összeborzolom. Kicsenem füledből az mp3 kis dugóit, s magam felé fordítalak. Végighúzom ujjbegyem szemöldöködön, halántékodon, finom vonalú szádon. Csak egy pillanatra… Kérlek…
Puha ajkad érintem, szád forróbb az enyémnél. Mikor visszacsókolsz, riadtan nyitom ki szemeim, s tekinteted tekintetembe mélyed. Riadtan húzódnék el, de karod visszatart. Kezed tarkómra siklik, csókod falánk, szenvedélyes. Szabadulnék, de nem tudok már. Elveszek…
Telefon riaszt, felvetem alélt tekintetem. Elaludtam, s álmodtam. Sóhajtok, s tekintetem tekinteted keresi. Kipirult arcod, kék tekinteted fordul felém, s csókoktól vöröslő szád mosolyra húzódik. Cinkosan kacsintasz, s egy mozdulattal zsebedbe rejted a hajamból kibomlott szalagot. Nem értem… Hiszen pár perc volt csupán…
- Alexa -
