Ülünk az ágy két végében; én egész a sarokba húzódva. Beszélgetünk; semmiségekről. Zavarban vagyunk; tudjuk jól mindketten. Nem mozdulsz; pedig érzem, tudom, mire vágysz. Nem mozdulok; pedig nagyon vágyom azt az első, tapogatózó érintést…
Végül összeszedem magam. Melléd húzódom.
- Ígérem, nem harapok! – nevetek rád, pedig belül most nagyon félek.
- Tudom, te csak karmolsz; de azt nagyon! – nevetsz te is, pedig ugyanúgy rettegsz, mint én. És beszélgetünk; semmiségekről. Nem mozdulunk; pedig mindketten vágyjuk azt az érintést…
Kezem a combodhoz ér; megremegsz. Szemedbe nézek; ki nem mondott kérdés/kérés fénylik, remeg benne. Pillantásom ajkadra siklik, majd elkapom, s újra szemedbe nézek. Tenyered derekamra siklik, lassan felém fordulsz. Másik kezed kisimít egy rakoncátlan tincset homlokomból. Minden ízemben remegve hunyom le égő szemeim, ajkaim öntudatlanul nyílnak szét. Egy csók érkezik puhán, finoman. Ízleljük egymást, emlékezünk. Combodat simítom, érzem izmaid vibrálását a szövet alatt. Nyelved oly finoman ér az enyémhez, mint csiga csápja az ujjamhoz, hogy közelebbről megvizsgálja. Tenyered pólóm alá siklik, melegétől felparázslik bőröm. Türtőztetnem kell magam. Tiéd az első lépés joga…
Végigdőlünk az ágyon, combod combjaim között. Egy mozdulattal pattan szét a kapocs, s én felsóhajtok. Nyelved köldökömbe siklik; megremegek. Csókolod hasam; csúszik a póló egyre feljebb, majd a padlón landol. Foggal bontod le a fekete csipkét, forró szád mellemre tapad, légvételed borzolja finom bőrét, nyelved apró köröket ír le a bimbó körül. Megfeszülök; érzem hogyan öntenek el a kéj apró hullámai. Válladba kapaszkodom, kegyelemért könyörgök,de ajkad ajkamra forrasztja az előtörő szavakat. Hátadat simítom, s elrepül a te pólód is; az enyém mellett landol a földön. Mellkasod az enyémnek feszül; érzem kihegyesedett mellbimbóid.
- Akarlak! – suttogod két falánk csók között, s én csak átengedem magam neked…
Hirtelen csúszol belém, s én felkiáltok. Ölem forró és nedves, azonnal befogad, körülölel. Percekig maradunk így, egymást átölelve, kiélvezve az egybeolvadás gyönyörét. Remegve simítod arcomat; ujjaim gyengéden siklanak végig csípőd, derekad vonalán. Mozdulsz; érkezik az első lökés. Végigfut rajtam a gyönyör, s érzem hogyan folyik a nedvesség ölemből a takaróra. Szeretni akarlak…
Nem sietsz el semmit; előttünk az egész éjjel. Tágra nyílt szemmel csodálod ölem, mint barackrózsaszín rózsát a festő. Nyelved finoman ér hozzá az érzékeny kis bibéhez, s remegés fut végig testemen. Kezedbe kapaszkodom; ujjaink összekulcsolódnak. Ajkad szomjasan tapad ölemre, s én felnyögök. Nyelved bebarangolja legrejtettebb zugaim; ritmusosan feszül és ernyed el testem, hogy végül egy ősi sikolyban szakadjon ki belőlem a gyönyör…
Forró ölem újra és újra magába fogad, magamba kulcsollak, körmöm hátadba váj. Zihálásunk betölti a fülledt szobát, homlokodról hideg verejtékcsepp csöppen mellbimbómra; azonnal keményen felágaskodik, szinte fájdalmasan. Egy mozdulattal söpri le nyelved a kósza cseppet, s ölemben robban a kéj. Titokizmaim szorosan ráfognak férfiasságodra, s a következő pillanatban szikrázva kilobban tudatunk…
Fejem mellkasodon nyugtatom, hallgatom lassuló szívverésed; magadhoz ölelsz, s remegő csókot lehelsz homlokomra. Combom combodon átvetve; ölünk még mindig tüzel. Ujjaimmal rajzolom arcod, szemöldököd, orrod, állad, szád vonalát; belecsókolsz tenyerembe. Föléd könyökölök, nézem égszínkék szemeid; keresem azt az egy szót, amire vágyom. Tekinteted először fürkészően kutatja gondolataim, majd ellágyul. Tarkómon hajamba túrsz, magadhoz húzol, forró csókban egyesülünk. Fölém hemperedsz, kisimítod arcomból csapzott fürtjeim, s suttogva mondod ki a legszebb, legszentebb szót:
- Szeretlek…
-Alexa-
