Sült gesztenye illatát hozza a szél a nyitott ablakon át. Tudom, hogy csak az orrom csal meg; még nem árulnak sült gesztenyét…
Egy újabb illat; a karácsonyi vásáré. Ez már az őrülettel határos! És most ez a téli nedves fűtésillat… Elég legyen!
Hátulról átölellek. Arcom hátadhoz simítom, s beszívom pulóveredbe ivódott parfümöd illatát. Megfogod kezem, ujjaid ujjaimba fűzöd. Csak állunk szótlanul, a pillanatba feledkezve… Ne tovább!
Homlokon csókolsz, ajkad gyengéd és puha. Macskamód bújom hozzád, élvezve ölelő karjaid. Ujjaim bekúsznak pulóvered alá, meleg bőrt érintenek. Finom, pajkos csókot nyomsz az orrom hegyére. Felnevetünk. Nem tudom elmondani, mennyire jó veled… Jaj, miért?!
Elnyúlunk a kandalló előtt. Cirógatod arcom, nyakam, mezítelen hasam, élvezve, ahogy megremegek. Átfogom nyakad, magamhoz húzlak, ajkam csókra nyújtom. Összefonódunk… Muszály nekem kínozni magam?!
Vágyunk az egekbe csap, verítékfilmes bőrünk csillog a tűz fényében. Újra és újra összecsapunk, egyre feljebb korbácsolva kéjünk. Két erős karod ölel, tested testembe olvad. Eltűnt körülöttünk a világ, csak egymást látjuk, csak egymást érezzük. Vad csókoktól sebzett szád piroslik, szemedben a Végtelen. Elveszek benned…
-Alexa-
