Eső áztatta utcák, vizes kabát, csapzott haj. Libabőr, lázrózsák az arcon, homályos tekintet. Forró fürdővíz, levendulaillat, két test simul egymáshoz. Halk szavak, meghitt nevetés, csók a homlokon. Meleg köntös, puha takaró, mézes tea. Hajszárító duruzsolás, összekócolt haj, egy tenyércsók. Mécsesfény, ablakon kopogó esőcseppek, halk zihálás. Összefonódott testek a puha szőnyegen, csókoktól vöröslő ajkak, szerelmes érintések. Tekintetünkben a végtelen…
-Alexa-
Nevetve lépdelek az esőben, húzlak magam után. Sűrűn szitkozódsz, átkozod a hirtelen jött nyári vihart. Ruháinkból már facsarni lehet a vizet…
A hófehér házfalak mellett erős kontrasztot alkot a sötétszürke ég. Sűrű esőfüggöny borítja a várost, mindenfelé emberek szaladnak fedezéket keresve. Húznál engem is, de én szeretem az esőt…
- Bolond vagy! – morgod. – Meg fogsz fázni!
Hozzád fordulok. Végigsimítom kékülő ajkaid, majd lábujjhegyre ágaskodom, s megcsókollak…
Egy pillanatig döbbenten állsz, majd átöleled derekam, s visszacsókolsz. Körülöttünk tombol a vihar, szakad az eső, de mi nem törődünk vele.
- Sosem szeretkeztem még esőben! – suttogom füledbe, s te megremegsz. Szemedben csodálkozás és vágy kavarog, majd szó nélkül bólintasz…
A házban csak a tócsák jelzik utunkat. A hátsó kertbe érve egymásnak esünk. Nehezen csúszik a vizes farmer, felbukunk. Forró testem alá simul a hideg, nedves fű. Felszisszenek, de csókod, érintésed kárpótol mindenért…
Öled forrón fogadom magamba, s mindketten felnyögünk. Testünket ostorozzák az esőcseppek, egész kis patak folyik orrodról melleim közé. Vágyunk, szenvedélyünk hajt egyre előre, a beteljesülés felé. Sikolyom belevész a mennydörgésbe…
A forró zuhany alatt újra összefonódunk. Vízcseppeket csókolok orrodról, míg te még az esőtől fázósan meredő mellbimbóimon kergeted őket. Forró szád ismét felkorbácsolja vágyamat…
Ölmeleg köntösbe burkolva fekszem a kanapén, fejem mellkasodon nyugtatom, kezemben forró kakaó. Félrehúzod homlokomból vizes tincseim, s csókot lehelsz rá. Már elállt az eső. Mi pedig szótlanul öleljük egymást a pamlagon, cinkos mosollyal néha összenézve, s halkan csak ennyit mondasz:
- Szeretem az esőt!
-Alexa-
Tüzelt a teste, forrt a vére. Haja csapzottan omlott az arcába. Ajka kiszáradt, öle lüktetett. Apró verítékcsepp gördült alá két melle között…
Táncolt. Teste a zene ritmusára mozdult. Ha valaki látta volna, azt hihette volna, hogy valami ősi termékenységi rítust jár. Pedig csak a testében cikázó villámokat akarta kiűzni. A villámokat, amelyek kegyetlenül ostromolták. Nem! Nem akart engedni nekik. Nem gyűrhetik maguk alá…
Teste megvonaglott a paplan alatt. Álmodott. Ajka sikolyra nyílt, majd csak egy sóhaj hagyta el. Forró volt az álom…
Ahogy a férfi keze a testéhez ért, felnyögött. Nekidőltek a falnak, csókjuk inkább harapás volt. A lány nekidöntötte fejét az ajtófélfának, keze a férfi hátán nyugodott. Kapkodó légvétellel fogadta a nyakát csiklandó nyelvet, majd az éles fogakat. Felnyögött, s közelebb húzta magához a férfit. Ölük egymásnak feszült…
A férfi keze megérintette a lány csupasz bőrét, aki erre felsóhajtott. Szinte letépte a férfi ingét, ajka mohón tapadt annak nyakára. Csókjai nyomán felforrósodott a bőr, s a férfi ujjai rátapadtak testére…
Repült az ing… a ruha… a nadrág… szakadt a harisnya…
A lány forrón fogadta magába a férfit. Testük egy ütemre mozdult. Ölük lüktetett. Hevesen kívánták egymást, mégse siettek. Régóta vártak erre a pillanatra, nem akarták elkapkodni. Ajándék volt…
A lány teste ívbe feszült, körmei nyomán vér serkent. A férfi felnyögött, ölével még inkább a falhoz lökte a lányt, aki erre csak jobban ráfonódott. Vad tusájuk közben karmolták, harapták egymást. Egyikük sem engedett…
A beteljesülés forrón ömlött végig rajtuk, kifényesítve, majd kioltva tudatuk. Térdre estek, még mindig egymást ölelve. Testük eggyé vált, nem volt visszaút…
Őrület volt, mi elragadta őket. Őrület, mely oly sokáig váratott magára. Őrület, mely édes volt, mint maga a bűn.
De vajh’ bűn volt-e, ami kettejük között történt?
Ajkam ajkadhoz ér, szád megremeg. Először finoman, majd egyre vadabbul csókoljuk, harapjuk egymást, ahogyan vágyunk kerget, űz egyre előre. A pultnak támaszkodunk, ahogyan annakidején. Öled ölemnek feszül, majd finoman alám nyúlsz, s felültetsz a pultra. Lábaim csípőd köré kulcsolom, karjaim nyakad köré. Ujjaid bekúsznak pólóm alá, bőröm libabőrössé varázsolja cirógató érintésed. Egy mozdulattal rántom szét inged, némelyik gomb a padlónak pattan. Felnyögsz, amikor ajkam mellkasodra tapad, s felszisszensz, ahogy mellbimbód finoman fogaim közé veszem. Ujjaim a nadrág dereka alá kíváncsiskodnak, érzem ágyékod finom bőrét. Lefogod kezem, s hanyatt döntesz a pulton. Fölém hajolsz, nyelved köldökömbe siklik, s én felnyögök. Körmeim válladba vájnak. Felcsúsztatod pólóm, ujjaid rátalálnak a csipkén átütő bimbókra. Egy pillanat, s a póló az inged mellet landol a padlón. Majd kattan a kapocs, s lehullik a csipke is. Forró ajkaid felmelegítik mellem hideg bőrét, s megfeszül, szinte már fájdalmasan. Nyelveddel apró köröket rajzolsz, s én újra és újra megfeszülök a vágytól. Ujjad végigsimít ajkamon, s én fogaimmal gyengéden ráfogok. Felszisszensz, majd ülésbe húzol. Kibontod hajam, majd végigsimítasz.
- Szép vagy! – mondod, ahogyan annakidején.
- Részeg vagy! – nevetek fel, ahogyan annakidején.
S repülnek a nadrágok, s a többi ruhadarab is a padlón köt ki… ahogyan annakidején…
Öled forrón ölembe fogadom, összefonódunk. Vérünk dübörög, vágyunk az egekbe csap. Kapaszkodunk egymásba, hallom halk zihálásod, érzem ajkad a nyakamon. Gerincárkomban éled a gyönyör, majd lassan birtokba veszi egész testem minden porcikáját. Kék szemedbe nézek, látom fátyolos tekinteted. Ajkadon rekedt sóhaj kél, s én is érzem a vibrálást ölemben. Lepedőd markolja sóhajom… Csak te mondod így ki a nevem…
- Csókolj! – suttogod, ahogyan annakidején, s összeforrt ajkakkal kilobban tudatunk. Megjárjuk a Végtelent egy Pillanat alatt…
Karodban ér a reggel. Bekapcsol a rádió, s Enya „Only Time”-ja szólal meg szívdobbanás-halkan, ahogyan annakidején. Fölém könyökölsz, megsimogatod arcom, majd gyengéden megcsókolsz.
- Jó reggelt! – suttogod, ahogyan annakidején.
- Jó reggelt! – mormolom, majd macskamód karodba bújok, s te magadhoz ölelsz. Most nincs rohanás, fülbevaló keresgélés, kérés és elutasítás, szomorkás búcsú az ajtóban. Mert most Most van… nem Annakidején…
-Alexa-
Ölelésed felgyújtja vágyamat. El sem hiszem, hogy karjaidban tartasz. Élvezem érintésed, nedves csókjaid, forró bőrödet. Érintésed nyomán olvad a jég. A hűvös szobában egyedül a gyertya világít, sóhajunk táplálja tüzét. Vörösarany izzásba fordul a szoba, ahogy egyre magasabbra csap a kéj. Mellem mellkasodnak feszül, ölem ölednek. Cirógató ujjaid libabőrt varázsolnak testemre, s érzem, közel a pillanat, mikor teljesen átadom magam neked. Kívánlak, ahogyan csak Nő kívánhat Férfit, s akarom, hogy öled ölemben megnyugvást találjon végre. Ölelj hát! Forrón, ahogyan csak te tudsz! Érezd titokizmaim játékát, feszítse gerinced ívbe a gyönyör! Engedd, hogy elrepítselek! Hogy végre neked adhassam a legszebb ajándékot, melyet Nő Férfinak adhat: Önmagam, szerelmem, gyönyörtől párás tekintetem, sikolyom, s a Végtelent, belezsúfolva egyetlen pillanatba. Fogadj el kérlek…
-Alexa-
