Tüzelt a teste, forrt a vére. Haja csapzottan omlott az arcába. Ajka kiszáradt, öle lüktetett. Apró verítékcsepp gördült alá két melle között…
Táncolt. Teste a zene ritmusára mozdult. Ha valaki látta volna, azt hihette volna, hogy valami ősi termékenységi rítust jár. Pedig csak a testében cikázó villámokat akarta kiűzni. A villámokat, amelyek kegyetlenül ostromolták. Nem! Nem akart engedni nekik. Nem gyűrhetik maguk alá…
Teste megvonaglott a paplan alatt. Álmodott. Ajka sikolyra nyílt, majd csak egy sóhaj hagyta el. Forró volt az álom…
Ahogy a férfi keze a testéhez ért, felnyögött. Nekidőltek a falnak, csókjuk inkább harapás volt. A lány nekidöntötte fejét az ajtófélfának, keze a férfi hátán nyugodott. Kapkodó légvétellel fogadta a nyakát csiklandó nyelvet, majd az éles fogakat. Felnyögött, s közelebb húzta magához a férfit. Ölük egymásnak feszült…
A férfi keze megérintette a lány csupasz bőrét, aki erre felsóhajtott. Szinte letépte a férfi ingét, ajka mohón tapadt annak nyakára. Csókjai nyomán felforrósodott a bőr, s a férfi ujjai rátapadtak testére…
Repült az ing… a ruha… a nadrág… szakadt a harisnya…
A lány forrón fogadta magába a férfit. Testük egy ütemre mozdult. Ölük lüktetett. Hevesen kívánták egymást, mégse siettek. Régóta vártak erre a pillanatra, nem akarták elkapkodni. Ajándék volt…
A lány teste ívbe feszült, körmei nyomán vér serkent. A férfi felnyögött, ölével még inkább a falhoz lökte a lányt, aki erre csak jobban ráfonódott. Vad tusájuk közben karmolták, harapták egymást. Egyikük sem engedett…
A beteljesülés forrón ömlött végig rajtuk, kifényesítve, majd kioltva tudatuk. Térdre estek, még mindig egymást ölelve. Testük eggyé vált, nem volt visszaút…
Őrület volt, mi elragadta őket. Őrület, mely oly sokáig váratott magára. Őrület, mely édes volt, mint maga a bűn.
De vajh’ bűn volt-e, ami kettejük között történt?
