A szobában mécsesek égtek. Az ekrüszín függönyt lágyan meglebbentette a pajkos szél, mely a tenger illatát hozta a nyitott teraszajtón át. A sarkon túli térről gitárszó szűrődött be érzékien, finoman…
Az asztalon borospohár állt, a rubinvörös italt felragyogtatta a hajlongó láng. Vörös körmű, kecses kéz fogta át a poharat, s cseresznyeszín ajakhoz emelte…
Meggyvörös cipő koppant a macskakövön, meggyszín ruha libbent, vörös hajba kapott a játékos olasz szél. Zsongító nyáréj volt…
Fiatal férfitenyér fogta át a kerekded csípőt, fekete nadrág lépett meggyszín ruha mellé, majd finoman hátrahajtotta. Sóvár pillantás futott végig a merész dekoltázson, s önfeledt nevetést kísért a gitár…
Vörös és fekete simult egymáshoz, kék veszett el kékben, ajkak a csókban, testek az ölelésben. A vén kapualj szemérmesen takarta őket, vad szenvedélyüktől még a Hold is elpirult. Csillagok vonták ezüstös fénybe verítékfilmes bőrüket, harapós csóktól duzzadt ajkaikat, s a tengerillatú szél messzire vitte sóhajaikat. A szenvedély éjszakája volt…
Barackszín hajnal köszöntötte a kisvárost. Az idős asszony óvatosan emelte fel a lehullott rózsát, s halvány félmosollyal nézett rá a mellé lépő öregúrra, aki visszamosolygott rá, megsimogatta asszonya emlékektől kipirult arcát, majd gyengéden ősz kontyába tűzte a virágot. Két emelettel feljebb egy fiatal lány aludt hajnalszín lepedőn, s egy fiúról álmodott. Egy fiúról, aki egy nap eljön talán…
-Alexa-
